Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


-Nyári szerelem- ciklus versei

2007.02.22

 

 

Gondolatok

 
(meddig?)
 
Hogy bírjam el?
Mit az élet rám mér.
Kérlek felelj!
Meddig fáj még?
 
 
(valami ördögi)
 
Hol vagyok?
Ez az út hová vezet?
Rájövök:
a pokol tornáca ez.
 
 
(BFM)
 
Csak annyit mondtál: BFM.
És én hogy: neked létezem.
E három betű, hogy mit jelent,
ne tudja senki itt a Földön lent.

 

 
(bocsánatkérés)
 
Ülök. Csendben. Várok.
Nem jön el.
Így én vagyok,
ki magam elé térdepel.

 


Suttogó

 
Ahogy ég alján a hajnal jelez,
ajkamon csókod oly vér-veres.
S midőn a Nap ragyog délidőn
ébred csókod, s ajkamra jő.
S ha később az alkony beköszönt,
ajkamra ajkad oly bársony mámort önt.
Mikor eljön a tavasz, s ahány rügyet fakaszt,
ajkadra ajkam is annyi csókot ragaszt.
Ahogy a bábból gyönyörű lepke lesz,
A csókod is szárnyat bont és megkeres.
A nyár, ahogy szól „- vért forralok”,
úgy ajkadra én is kéjeket suttogok.
Ahogy esőt kíván a virág a mezőn,
ajkam tiédre vár oly rekkenőn.
S akkor – ahogy a rózsára a harmat tapad –
úgy teszed majd ajkamra ajkadat.
Majd, mikor ősszel hullnak a falevelek,
ajkammal ajkadra-hulló csókot lehelek.
S mit méhnek a nektár jelent,
méze ajkamnak csak a te csókod lehet.
S majd télen, ha már minden deres,
ajkad fektesd ajkamra, ha meleget keres.
S ahogy tengerésznek utat a csillag mutat,
ajkamon ajkad is oly pehely-könnyen halad.
És ahogy a mentőjének a hajótörött int,
úgy mentik meg egymást ajkaink.
S mily’ szörnyű kínt a sav okoz,
ajkamon marást ajkad úgy fokoz.
Majd mi élőnek a tüzes kínhalál,
szád olyan fájón perzseli a szám.
S ahogy koporsóban fekszem föld alatt,
ott is pihentesd majd ajkamon ajkadat.



Egymás mellett

 
Egymás mellett ülünk csendes hallgatagon,
fogom kezed, vezess, bízom benned vakon.
Ne szólj, szavak nem kellenek, hogy értselek.
hogy tudjam, tiéd vagyok elég a szemed.
 
Egymás mellett ülünk csendes hallgatagon,
fogod kezem, vezetsz, bízol bennem nagyon.
Nem szólsz, hisz tudod nekem elég a szemed.
csak nézz úgy rám, hogy örökké megértselek.
 
Egymás mellett ülünk csendes hallgatagon,
egymásnak születtünk azon a hajnalon.
Két új csillag az éjszaka sötét egén.
a fénylő Te vagy és melletted vagyok én.
 

 

Őrjöngő fájdalom

 
Ajkadon bugyogjon hörgő fájdalom
sikolts, lelked legyen elégett halom.
Nyüszíts akár egy állat, azt akarom.
Rémálmodban jelenjen meg alakom.
Ne legyek más neked csak szörnyű emlék,
melyet sokáig nem fogsz elfeledni még.
Izzó-tüzes vas égesse bőrödet
valahányszor mostantól megérintelek.
S ha rád vetem is tekintetem,
benned az is csak kárt tegyen.
Ajkamat bármely szó is hagyja el,
abból minden betű rajtad keléssé legyen.
Kínok kínját éled át, ha velem leszel,
melyet tested minden pontja megérdemel.
Félelemtől reszkessen átkozott szíved,
s majd meglátod teszel-e még ilyet!
Megbánod, hogy enyém lettél azon a napon.
Hogy így megbántottál megbosszulom!

 

 

Szavak

 
Ha minden szó egy könnycsepp volna,
két szemem most de sokat mondna’.
Ha szavak lennének a lélegzetvételek,
oly sűrűn vennék levegőt, és csak neked.
Ha a szoba csendje mind szó lenne,
csak az én hangomat hallanád meg benne.
Ha minden porszem halk szó volna,
sétálni vinnélek az út-menti porba.
Ha nem volna más a szó, mint hulló falevél,
nem kívánnék mást, csak hogy ősszel élj!
S ha minden szó csak egyetlen ember?
Tiéd lennék én egész lényemmel.

 

 

A mi nászunk

 
Vágylak téged, sóvárgok utánad,
ajkam csillapítsa valamennyi vágyad.
S te ajkad, ha mellemre teszed
eszem vesztve mindent feledek.
Ujjam hegye a hátadon siklik le,
nem voltál még ily lágyan érintve.
Összes vágyam most tenyeredbe veszed,
ajkad finoman kezed mellé helyezed.
Fogam közt halk sóhajok szállnak,
többé nem tudsz ellenállni a vágynak.
Hol eddig kezed s ajkad foglalt helyet,
oda most legszebb férfiasságod teszed.
A gyönyör testünket rabjává teszi,
lelkünket oly ismerős vágy emészti.
Egymás ölében ringunk szerelmesen.
Ez a mi nászunk, teljen el csendesen.

 

 

Álmodj csak...

 
Álmodj csak, Kedvesem.
Álmodj velem.
Betakarlak, lefekszem.
Melléd búvok csendesen.
Elringatlak, elaltatlak.
És míg el nem ér az álom,
óvó karom köréd zárom.
 
Álmodj csak, Édesem.
Álmodj kedved szerint.
Bárányfelhők között szárnyalj.
Vattacukor takaród
melegítsen csudamód.
Pihe-puha párnákon
érjen el az a szép álom.
 
Álmodj csak. Én majd
őrzöm éjjeled.
Rémképeknél felébresztelek.
Megsimítom arcodat.
Ha kinyitod szemed,
eltűnnek azok a csúf
rémálom-fellegek.
 
Álmodj hát.
Álmodd át az éjszakát.
Majd megálmodod talán
hogy mennyire szeretlek.
Majd eltűnhet a magány
amit még nem eresztek.
Talán megálmodod magad nekem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönöm!

(Őszi Anita, 2009.02.27 08:09)

Kedves Tomi!

Köszönöm hogy itt jársz az oldalamon.
Örülök, ha tetszik amit olvasol. :)
További jó olvasást itt, remélem sok olyan versre találsz, ami megfog és visszahoz. :)

Üdv.
Anita

Bármennyit, bármikor, bárhol !

(Tomi, 2009.02.27 02:52)

Szép gondolatok, mégszebben kifejezve. Utánozhatatlan !
Csodálód és irígyed lettem mintegy varázsütésre !
Olvasnék még Tőled, bármennyit, bármikor, bárhol !

Köszönöm!

(Rajongó, 2008.03.02 06:48)

Nem tudok betelni vele. Csak olvasom, olvasom,....

Tyü-ha!

(vörösmarti, 2008.02.21 02:28)

Miért nem olvas mindenki veseket?
Válasz:Mert nem ismeri ezt az oldalt.
Miért nem ismeri???
Üdv.

V.M.