Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


-Télen neked születtem- ciklus versei

2008.02.22
 

Várakozás

 
Felkelek és körbejárok.
A székre telepszek.
Így várok.
Egy üzenetet. Egy hívást.
Vagy mást.
 
Felkelek és körbejárok.
Az ágyra telepszek.
Így várok.
Egy csengetést. Egy kopogást.
Vagy mást.
 
Felkelek és körbejárok.
A földre telepszek.
Így várok.
Egy ölelést. Egy csókolást.
Vagy mást.
 
Felkelek és körbejárok.
Sehová nem telepszek.
Így várok.
Várok.
Várok.

 

 

 

Újra

 
Amikor arra gondoltam semmi nem lehet már rosszabb,
megjöttél és nevetve adtál át a gonosznak.
Amikor úgy láttam baj többé nem érhet,
rám néztél és odalöktél a végnek.
Most úgy látom többé már te sem érhetsz el.
És mégis... kinyújtod a karod s megérkezel..
 

 

A nevedet ordítom

 
Ha akarsz lenni az igazgyöngyszemem,
ami tenger mélyén kagylóban pihen.
Ha lennél bársonyszövet ruhám,
mi körülölel lágyan, puhán.
Ha lennél hajnalban kelő nap,
mi felhevít bíborszín ég alatt.
Ha lennél rózsaolaj balzsam,
mely megnyugtatja szívem a bajban.
Ha lennél bűbáj, ami elvarázsol
és eltaszít engem a mától.
Ha a vágy lennél, mi szétfeszít,
légy gyógyír, ami enyhíti e kínt.
 
Hát gyöngyszemeid láncba fűzöm,
magamra öltöm bársonyfűzőm.
Kiállok a kelő napra,
testemen fürdik a balzsam.
És a gyógyszer nem hatott,
egy varázslat elragadott.
 
Így ordítom a nevedet.
 

           

A kő

 
A kő, ha vízbe dobják vihart kavar,
akár a szél, melytől feltámad az avar.
Te csak egy szót szóltál nekem,
és halál kélt a lelkemen.
 
 

 
Torzszülött

 
A bába rémülten nevet:
„Egy szörny született”.
A férj magába roskadva ül.
Ránézni mer, de szédül.
A család mond egy halk imát.
„Talán majd az Isten imád.”
Az anya szülőágyon feszeng.
Nem tudja, most mit tehet.
„Torzszülött és béna,
 csak meghal még ma!”
 
A bába távozik.
 
A házat rejtély fedi.
Kérdezni senki nem meri.
Hová tűnt, hol lehet
a torzszülött gyerek?
 

 
Én Kedvesem!

 
Hóvirág vacog a jégen,
a szívedet arra kérem,
mint ezer virág
nyíljon nékem.
Nyíljon nékem.
 
De a szirmot elviszi a szél,
az nem lehet, nem lehet –
Belőlem a vihar sem tép ki
Tégedet.
Nem téphet ki tégedet.
 
Rimánkodom, rimánkodom
én Teérted, én Teérted –
Ha megérted, ha nem érted
Te vagy nekem ez az élet,
ez az élet.
 
Nélküled én, mond, hogyan éljek?
Mond meg nekem, kérlek!
Hej, Kedvesem!
Nem lehet.
Nem merek, nem merek.
 
Én Kedvesem! Én Életem!
Szíved enyémben meglelem.
Meglelem én,
meglelem.
De akkor, jaj nekem.
 
Félek, félek, félek Tőled.
Az érzések rabja leszek.
Kérlek, kérlek, kérlek Téged,
csak szeress, szeress, nagyon
szeress engemet.
 

 

Ösvények

 
(bosszú)
 
Lecsorog egy vér-patak:
összekarmoltam arcodat.
 
           
 
(hit)
 
Hiszem, hogy velem vagy.
 
           
 
(vaníliaillatod van neked)
 
Szép arcodban elveszek,
megcsókolom lelkedet.
 
Beszívom az illatod,
szeretem vanillin-szagod!
 
           
 
(bogár létem)
 
Hátamon cipelem bánatom.
Én kértelek, segíts vinni terhemet.
De mint kis bogár, akármerre megyek:
eltapostok engemet.
 
           
 
(a múlt)
 
Jaj, de bolond-bohó,
ki azt hiszi a múlt
visszahozható.
 
                
 
(valami érzés)
 
 
Valami furcsa, de nagyon jó.
Valami igazán izgató.
Valami rendkívül érdekes.
Valami érzés, ami félelmetes.
 

 

Megalkuvó

 
Szél süvít,
házamat hó födi,
hó, mit a szél röpít.
Belépnék, de nem lehet.
Eltorlaszolták a bejáratot.
Jaj, emberek! Segítsetek!
Szél süvít,
jégeső esik.
Fejem veri, megfagyaszt.
Létem lassan jégcsap, az!
És a hidegtől megrepednek
az erek, melyben véredények
keringenek. Lassan kihuny az
a csepp meleg, melyet szívem
pumpálása teremt.
Ajkam lila, megdermed húscafat.
Kifut a vér, lefagy az agy.
Üveges szemem fennakad.
De halványan még látom azt,
hogy, házamat hó lepi,
megtenné, de nem meri,
hogy elolvad. Bemehetnék,
melegednék. Így kinn ragadok.
Ó, ezek a furcsa alakok,
Jönnek akár az angyalok.
Puha szárnyuk melengetőn
átölel, ez szerethető.
Selymes mosoly, ó, ez a kacaj
mellyel arcomra nevetést csal.
Vagy csak a képzelet,
ami játszik velem?
És ők nem is angyalok,
körülöttem az ördög andalog.
Vasvillája leng felettem,
azt mondja eljött értem.
És hogy lekaszál,
mert ő a halál.
És én elhiszem
hogy az életem kell neki.
De ő is higgye el,
hogy nem adom, mert
nekem is kell.
És bármit kell, hogy tegyek,
az életemért megalkuvó leszek.
 


Hiány

 

Kérlek, kérlek, bocsáss meg.
Ha akarod, a titkod leszek.
Csak hiányozzak végre!
Van valaki, akinek hiányzom?
Kérlek, bocsáss meg!
Meghalnék, hogy tudjam szeretsz,
és van valaki, akinek hiányzom.
Nézd el nekem önzőségem.
Ha kéred, neked megteszem:
elfelejtek magam lenni;
csak hiányozzak neked.
 
Kérlek, kérlek, bocsáss meg,
mindent, amit tudok tenni,
minden, ami tudok lenni;
érted megteszem, és az leszek.
Csak hiányozzak neked!
Kérlek, bocsáss meg!
Nem akartalak bántani.
Ezek szívem álmai,
hogy hiányozzak neked.
Hogy álmodjak még veled.
Hát nem hiányzik valami?
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

abaujszántó, bárczay-sor 10

(belus, 2008.03.01 00:24)

a nevedet ordítom és a hiány címü nagyon tetszik